Szombat este részt vehettem fotósként az életem első fotóspróbáján a Nemzeti Táncszínházban. Azóta is a hatása alatt vagyok az ott látott élményeknek. Mindenkinek ajánlani tudom a darabot! Érdemes megnézni!
FrenÁk koncepcióinak sajátja, hogy valamilyen egyedi világot teremtve és abba belehelyezkedve mutatják be az alapvető ember vonásokat, általános érvényű természeti és társadalmi törvényszerűségeket. Az egyedileg választott tematika és az általánosan érvényes mondanivaló társítása maga emeli egyetemessé a kreációkat: minden mindennel összefügg, minden mindenhez kapcsolható és folyamatosan újra-rendeződik (Gilles Deleuze: Fragmantok, Plié-elmélete).
Az evolúció lépcsőfokain törzseket lépve vissza az ízeltlábúak, a pókok egyedi világából inspirálódik az új FrenÁk-koncepcióban megvalósuló koreográfiai munka. A saját fajtáját felfaló, saját testéből építkező, ragadozó életmódot folytató, túlélésre és szaporodásra predesztinált állatfaj egyszerre lehet tükre és szöges ellentéte a modern civilizációban létező embernek. Hogyan veszhet el a primitívebb életformák természetébe kódolt egyensúly és nemesség elve, hogyan lehetséges, hogy egy ízeltlábú lény képességeinek korlátozottságában is teljesebb életet élhet, mint az ember?
Az előadás rámutat, hogy az emberiség maga kreálja és tartja fent azt a globális, láthatatlan, virtuális hálórendszert, mely úgy uralkodik el rajta, hogy már akarattal sem tud szabadulni belőle. A rendszer válik uralkodóvá az alkotó felett.
A különleges, kifejezetten a Nemzeti Táncszínház színháztermébe álmodott, egyszerű, mégis grandiózus szcenográfia új értelmezési lehetőséget ad a térnek: a kifejezési formák erősen a belső tartalomból építkeznek, melynek szerves részévé válik a színpadot a nézőtérrel összekötő díszlet. A globális törvények alól senki sem mentesülhet – néző és táncos, megfigyelő és előadó egyazon rendszer részévé válik, mely bekebelez mindenkit.
A Spid_er következetes lépcső abban a tudatos építkezésben, ahol FrenÁk koncepciója mentén fiatal alkotók – ezúttal táncművészek és akrobaták – hozhatják létre rövid, fragmentszerű alkotásaikat egy rendszeren belül, amik organikusan szerveződnek egymásból-egymásba egy egységes előadássá.
Koncepció: Fren_Ák
Fragmant koreográfiák alkotói és előadó-művészei:
Táncművészek: Anibal dos Santos, Eoin Mac Donncha, Esterházy Fanni, Jurák Bettina, Keresztes Patrik, Maurer Milán, Vasas Erika
Akrobaták: Buda Balázs, Zsíros László
Akrobatikai térkoreográfia: Keresztes Patrik
Szcenográfiai alkotó: Zoltai György
Filozófiai konzultáns: dr. Horváth Nóra
Tape koncepció: Igaz Bálint, Copek Péter
Fény: Pető József
Hang: Fekete Mátyás
Zenei alkotó, szerkesztő: Halász Gábor
Jelmez: WOLFORD
Támogatók: EMMI, NKA
A Radi-cool Társulás, a Frenák Intézet és a Kortárs Táncért és Jelelő Színházért Alapítvány közös produkciója
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.